Eljött az a nap, amiről régóta tudtam, hogy el fog jönni, de amelyről mindvégig azt reméltem, soha nem ér ide. Megválok régi jó munkatársamtól, T42p-től. Róla írom ezt a búcsúbejegyzést... Arról a csodálatosan puha, de mégis a maguk határozottságával jól érezhető billentyűkről, amelyek anyaga valahogyan taszítja a szennyeződést és amelyek soha nem csúsznak - egyáltalán. Búcsút mondok a trackpointnak, az IBM egyik ergonómiai ötletének, ami - ha az ember 9 ujjal gépel és a két mutatóujja az f és j betűkön van (azokon van két is pöcök is), akkor pont eléri a mutatóujjaival - lehetővé teszi, hogy az egér funkcióit úgy használjuk, hogy közben nem adjuk fel a billentyűzet feletti irányítást sem. Isten veled IPS képernyő, brilliáns szinek, hatalmas kontraszt! Jó volt rajtad dolgozni, nagyon jó. És te, magnézium ötvözet váz, aki mindig megvédted a benned rejlő 7200rpm-es vincsesztert és az 1.8-as mobil p4-et a zordon külvilág veszélyeitől, légy jó őrzője társaidnak továbbra is!
Hajrá, IBM rulez!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.